szóval vettem egy monitort, mert a régi egy elektronágyú és rajta volt még a sulinetes matrica. szóval vettem monitort és nagy és szép és lapos, és így hitelen nekem lett a legnagyobb asztalom a világon. vagy legalábbis mindenképp így érződik.
nem, nem értitek. ÓRIÁSI helyem van.
aztán ahelyett hogy teliraktam volna a festegetős projektekkel meg minden szirszarral, úgy döntöttem macskával mégis minden jobb, úgyhogy idedoromboltam a macskát és most itt szundizik velem és együtt nézünk sorit.




ez egy többi, mint 3 éves kép a macskáról, ahogy épp az áldozatával pózol. legalább két évig dolgozott ezen a dobozon amikor nem voltunk otthon, vagy halkan amikor aludtunk
akkor még nem volt ekkora blob

így csillel az állat pandussal.
egészen király, amikor az ember megfeledkezik róla hogy itt van a macska közel és egyszer csak megrázza a fejét, amikor felébred és csattognak a fülei
macska és a háttérben a fal, ami szétesett, miután kibontotta a tapétából, én meg nem gipszeltem vissza
macska és a félpár zoknik, amikkel játszani lehet, de inkább nem

komolyan azt hittem hogy a macska vénségére megtanult madarat fogni. nem. hozott egy halott madarat a padlásról.